Warkas fotóblogja

Kimentünk fürdeni a kicsikkel, de sajnos beborult. Megnéztem az Időkép oldalán a radart és láttam hogy jön valami. Anyáék hazaindultak, én meg (hülye fejjel) gyalog indultam a csatába. Egy szerény 2km-es gyaloglás után és sokszori visszafordulást tervezgetve (kocsival mégis jobb volna..., gyorsabb..., hátha elkap..., tuti nem lesz semmi...) elértem azt a részt, ahol megtörik a Balaton part és rálátni a tóra hosszában, délnyugati irányban. Gyakorlatilag pont akkor értem oda, amikor a falfelhő megérkezett. Szenzációs volt. Volt kifutószél, meg villámok, az emberek meg elég kitartóan figyelték az eseményeket. Hazafelé persze elkapott, de a táskám szerencsére megvédte a felszerelést, meg ami a legfontosabb: a képeket.